Max Frisch
...és a holtak újra énekelnek

A világhírű svájci drámaíró 1945 januárjában írta ezt a darabját – az elsők között szólalt meg a háborús évek tanújaként a nagy világégésről. Huszonegy ártatlan túszt végeznek ki egy falucskában – aggokat, gyermekeket, asszonyokat, s ők énekelnek, míg egymás után eldördülnek a fegyverek. S mindig újra énekelnek, valahányszor csak lövés hallik, vagy valami igazságtalanság történik a földön. A másvilág gomolygó ködéből lépnek elő az alakok, a hangjuk térdre kényszeríti a gyilkosokat a számvetésre a győzteseket. Ez a rekviem a modern dráma új eszközeivel állít emléket a második világháború ártatlan áldozatainak.