Dear Tamás and Irene:
I am late in getting a note off to you, but that is because Christmas and children and the anarchy of the holidays kept us going.
You did give us such a good time during our recent visit. I hope we will be able to repay you in the not too distant future, and here in our country.
Our short and frantic visit whetted our desire to see Budapest again, but at leisure, with time to walk about and poke into things and people. And we dearly hope that will be possible, also.
Meanwhile, our thanks and our very special greetings.
And Irene must not work so hard.
Yours,
John
– fordítás –
Kedves Tamás és Irén!
Későn írok nektek, de ez azért van, mert a karácsony, a gyerekek és az ünnepek zűrzavara teljesen lekötött minket.
Nagyon jól éreztük magunkat a legutóbbi látogatásunk során. Remélem, hogy a közeljövőben viszonozhatjuk ezt nektek, méghozzá itt, nálunk.
Rövid és rohanós látogatásunk csak még jobban felkeltette bennünk a vágyat, hogy újra el látogassunk Budapestre, de ezúttal nyugodtan, hogy legyen időnk sétálni, és megismerni a helyet és az embereket. Nagyon reméljük, hogy ez lehetséges is lesz.
Addig is köszönetünket és legmelegebb üdvözletünket küldjük.
És Irén ne dolgozzon olyan keményen.
Üdvözlettel,
John
