Füst Milán levelezése Tamáshoz — tartalom
— levél 1 — Szigliget, Alkotóház, 1958. IX. 16.
Tamáska,
holtfáradtan, sürgő(ny) - stílusban.
Leveled rendkívül kedves volt.
Előszavad még nem olvastam,mert tegnap fejeztem be a vacakolást. De végre is napi tizenkét órás gürcben befejeztem. Holnap, vagy holnapután Gita felolvassa.
Hallom, hogy nagynon megdicsértek, többtől hallottam.
Kellér cikkét nem lehet itt beszerezni. Írtam neki, küldje el.
Ha lehet küldd el gyorsan Lear - fordításomat.
Szükségem volna rá.
Jancsikát nagyon sajnálom, kedves anydat is.
Gitus azt üzeni Neked, hogy pá, pá és erőltesd meg magad: légy jó.
Továbbá üdvözleted is. Erzsi néni pedig csókoltat.
Hű barátod és agg apád:
F.M.
— levél 2 — (dátum nélküli levél Erzsi nénitől)
Tamáskám!
Nem tudom ki akarta túlteljesíteni a normát, attól tartok, mind a ketten. Mindenesetre Milán bácsi nagyon küszködött, hogy minél jobban megfeleljen a kivánalmamnak, de lehet ő se tud megoldani. Én úgy emlékszem, a kívánság csak annyi volt, hogy a “szerintem” szót minél gyakrabban elhelyezze. Nagyon örülnék ha felhívná őt telefonon és kissé megnyugtatná, mert így a születésnapja is el van rontva, viszont azt hiszem, hogy minden jól megoldható, ha ketten összeülnek egy - két órai munkával.
Mellékelem a “Házzaságközvetítő” nyersfordítását azzal a kéréssel, hogy foglalkozzon vele kicsit.
Igen kellemes pihenést, Editnek is, Magának is!
Csókolom mindkettőjüket:
Sok sok pihenést és jó fürdőzést:
Erzsi - néni.
— levél 3 — Szigliget, Alkotóház, 1954. V. 26.
Kedves fiam,
Csak pár szót félig - béna kezemmel.
Nagyon köszönöm mindezt, ( a távirat választ is.) A szedés meglepően jó, csak esdve kérlek, arra nagyon vigyázz a revíziónál, nehogy újabb hibákat ejtsenek korrigálás közben. Persze expressz küldöm, csak az a baj, hogy itt mindössze egyszer teszik vonatra a postát s így, bár délután hatra készen voltunk vele, csak holnap déli egykor fogják továbbítani. Sajnálom, hogy néked Pilli oly kevéssé tetszett, magam én eléggé kedvelem, egyenlőre. Nincsen ellene kifogásom, add át Királnyak is, (rövid időre!) üdvözletemmel s azzal a kérésemmel, hogy csakis ő olvassa s mihelyt elolvasta juttassa vissza Früchtl Máriához, (VIII. Szentkirályi utca 30.) Legyen oly szíves.
Állapotom nagyon rossz, - de ezzel nem úntatlak. Itt viszont minden nagyon szép és jó, csak, sajnos nem tudom élvezni.
Mulass jól Visegrádon!
Nagyon szívesen üdvözöllek!
Füst Milán.
— levél 4 — Sárospatak, 1955., augusztus 6-án.
Tamásom, kedves Fiam,
attól félek, hogy sok bajod lesz most velem. Irtózatosan sokat dolgoztam, s képzeld: átdolgoztam 1909-es tanulmányomat, a Gondolatok vázlatát a külső és belső szemléletről, - iszonyú munka volt. De kitökéletesítettem egy remek cikkemet is az “Öngyilkosságról “, ezen is épp eleget kopácsoltam. S most az a nagy félelem van, hogy bajok lesznek a közlése körül…. jaj, jaj. Márpedig én ezekhez a cikkekhez ragaszkodom, nemcsak azért, mert agyondolgoztam maguk velük, hanem főként, mert remek, jó cikkek. Annyira félek, csak hogy megmentsem ezeket a tanulmányokat. A tanácsodra most nagy szükségem volna. De majd Pesten. A könyv címe: Emlékezések és tanulmányok volna. Mondhatom, igen becses, szép anyag volna itt együtt. Jobbat már nem is kívánhatok magamnak. Örülök kedves, jó Fiam, hogy jól vagy. Nem írtad meg, hogy Éva tényleg egészséges-e már?
Mi augusztus 18-dikán, késő este Pesten vagyunk, ha Isten is úgy akarja. Te meddig maradsz ott?
Minden szeretetünkkel, - Erzsi néni is sokszor csókoltat:
F.M.
— levél 5 — BP., 1955., II. 9.
Tamás,
ez a könyv százkét éves. Nem kívánom, hogy eddig élj, mert az ember elnyomordik a végén, mármint: ha túl sokat élsz, elég keservesen tapasztalom. Addig élj, amíg ilyen kedves, okos és jó tudsz maradni, mint amilyen most vagy.
Hű, öreg barátod: Füst Milán
— levél 6 — Sárospatak, 1955., július 30.-dikán.
Édes Tamáska,
látod, mit tesz a pihenés! Milyen szép levelet írtál nekem!
Továbbá: nem vagyok hajlandó semmit írni, nemhogy levelet, mert már okádok saját magamtól, nem akarom a hangomat hallani. De mondanivalóm sincs, minthogy itt semmi egyebet nem csináltam, csak dolgoztam, napi tíz órát. Hogy már meg is vagyok veszve saját bölcseségemtől. Itt rossz a koszt, nem rossz, nagyon rossz, a többi körülmények is savanyúak. Ezentúl, ha elmész valahova, mindenekelőtt afelől érdeklődj, hogy van-e rendes reterát. Mert ha nincs, oda ne menj, - ez aggságom újabb tanácsa számodra.
Ha látnád, mit dolgoztam, Te is megvesznél tőle, édes Öcsém.
Épp ezért ezt nem is részletezem. - Hogy van Évácska? Csakugyan meggyógyult?
Még továbbá: szívből köszönöm a kedves ajándékot. Hogy Ti magatok csináltátok, ez még kedvesebbé teszi nekem.
Írd meg Évácskának, hogy őt is csókoljuk mind a ketten és mondd meg saját magadnak is ugyanezt . Hű barátod:
F.M.
Erzsi Néni
— levél 7 — Szigliget, Alkotóház, 1955., VI. 4.
Tamásom,
leveled megnyugtatott. Örülök, hogy ilyen jól állod a kritikát. Ez a magatartásod megérdemli, hogy javadra ezentúl is egészen őszinte legyek.
- A könyv előszaváról semmit nem írtál.
- Érdekelne, hogy Z.Z. mi kifogást tett a Karinthy-cikk ellen. (Mert hátha igaza van?)
- Réz Pálnak a kért levelet még ma megírom.
- A kedves Maróti Andor ma értesített, hogy vidéken jártában személyesen tapasztalta, hogy a Lear-fordítás előjegyzésében elfogyott és zúgolódnak a kevés példányszám miatt.Mit szólsz ehhez? Mit gondolsz, fog-e az Új kiadó új kiadást csinálni belőle?
- Ki ez a Keszthelyi Zoltán? mint régi ismerősök üdvözöltük egymást, de, sajnos, én nem tudom mit és hogyan dolgozik. Itt volt továbbá egy Sándor András nevű író és sztálinvárosi szerkesztő igen kedves feleségével, (aki nagyon értelmes is,) - mondd, tehetséges ember ez? Itt volt Borbíró építész, itt van Egy Örsi nevű költő, akit nagyon tehetségesnek mondanak, itt van Rubin Szilárd egy nagyon kedves szegény fiúcska, aki úgy látszik tehetséges: Gáli nevű drámaírócska, akiből, mondo , érzésem szerint lehet valami. Az öregek közül egy Mahorai nevű bivaly, s régi haverem: Halasi Bandi bácsi és még Zágon István is. Semmi panaszom, a fiatalok is igen tisztességesen viseltettek mindeddig. jut eszembe: Vass István is itt volt , de ő nem mutatkozott előttünk és az ebédidőben sem mutatkozott,
- Az ellátás bőséges, kitűnő, a hely gyönyörű, a gondnok az idén igen figyelmes. Igazán semmi kifogásom semmi ellen nincs.
- S ami minket illet: dögletes fáradt vagyok, sok mindent kellet átírnom emlékezéseimből s ez rendkívül nagy munka volt. Ezenfelül: az állapotom persze nem javul, ami annyit tesz, hogy épp oly beteg vagyok, mint Pesten. A Dickens-tanulmányt lemondtam, épp ma. Hosszú indoklással, amelynek summája annyi, hogy Copperfieldet, annak első kötetét a világ egyik legnagyobb remekének tartom, de a Pickwicket mindig is, most is unalmas, igen gyenge munkának. S ezt még se lehet épp a Pickwick előszavának megírni. Hamisítani pedig nem vagyok hajlandó. Továbbá: bármíly jó életrajz is Johnsoné, nekem e szívem szerint való reformátornak, Dickensnek eredeti bíralatait is át kellene tanúlmányoznom, hogy róla méltóképp írhassak. S ez legalább is hat hónap munka. S bár én aztán igazán sose törődtem az anyagiakkal, de végül ez is csak számít, nemde, hogy ennyi munkááért mennyi ellenszolgáltatásban lesz részem. Egy kis előszót senki se fizethet meg úgy, hogy az arányban legyen ilyen pokoli nagy munkával.
- Makuciba bele sem kezdtem, mert nincs történetem. Ez is elvesztett pozíciónak látszik, ha csak Isten mégiscsak nem segít hozzá még valamihez.
- Akármennyire fájlalom, Marikán nem tudok segíteni. S ez az ótvar is olyan különös dolog. Mitha a sors külön szerencsétlenségeket találna ki számunkra. Még ilyet nem is hallottam, hogy valaki reumától ótvaros lett, s főként nem, hogy ezt a felesége is kapja tőle.
- Ajánlom figyelmedbe Osvártól írt cikkeimet, meg a Tolsztojt: ezekkel én most rendkívül meg vagyok elégedve.
És most befejezésül: ragaszkodom ahhoz, hogy te szerkeszd az Emlékezéseket. -továbbá: a Z. Z. véleménye, ismétlem, nagyon érdekelne. Ami a honoráriumot illeti, mi tizennegyedikén Pesten leszünk, ha lehet utaltasd 16-ára, ha nem megy, bízzunk istenre, ha postán küldik Pestre úgy is jó, a lánynak a postás kifizeti.
Mondani se kell, hogy mi ketten mindig szeretettel gondolunk Rátok, gyakran emlegetünk és sokszor csókolunk mindkettőtöket….
Agyafúrt, vén barátod:
F. M.
Megtaláltad és beletetted a Nadányi - cikket? -
Réz Pálhoz intézett levelem másolatát itt küldöm. Jól vigyázz rá és jól tedd el, mert még szükségem van rá.
— levél 8 — Szigliget, Alkotóház, 1955., június 12-én
Tamásom,
Csoóriról írt bírálatod két hibás mondat kivételével hibátlanul jó volt.
Elfelejtettem megírni, hogy Katkó is itt volt, egyszer beszéltem vele, ő aztán köszönés nélkül távozott innen. Közölte velem, hogy regényt ír, egyébként értesítelek róla, hogy itt mindenki regényt ír. Úgy látszik, negyvenezer regény készül Magyarországon. És Imecs is itt van, de Szabó Pál leánya is megérkezett külön remek autón, Pali bácsi titkárnőjével.
Továbbá legnagyobb meglepetésedre értesítelek, hogy még további két hétig maradunk, vagyis június 27-én leszünk csak Pesten. Mikor jöttök Ti? (Még továbbá egyébként: Réz Pál értesített, hogy júniusban még maradhatok, nem lesz semmi baj, bár sürgős a dolog, de azért nem sürgős.)
Itt küldöm továbbá új művemet, amely jelen véleményem szerint igen édes. Ha tetszik Neked, próbáld elsózni, légy szíves, legjobb belátásod szerint. (Magam én a Nemzetre, vagy az Irodalmi Újságra is gondolok. – Jut eszembe: Illyés Béla titkárnője is itt volt egy hétig és feleségemnek nagyon rimánkodott Nagyságom valamely kéziratáért.)
Továbbá te jó fiú! Egész elfelejtettem Gellért Oszkárt. Van-e valami új gyalázat rólam ebben a könyvben? Ha igen, akkor talán mégis küldenéd el. Mert akkor talán bizony felelek is rá, még hozzá nyilvánosan és nagyon keményen:
Legtovábbá: hogy vagytok? Meggyógyultak-e már a köhécskék? Valami nagyon barátságosat akartam írni nekik, de különböző intelmek hatása alatt elhatároztam, hogy véglegesen tisztességtudó ember leszek.
Téged azonban mégis csókollak, e helyt szidástól nincs mit tartanom.
Mindenkor hű barátod:
F. M. és F. M.
— levél 9 — Szigliget, Alkotóház, 1955., V. 31.
Drága Tamás!
Egész éjjel nem aludtam, a nyavalya tör a tegnapi bírálatomért, hogy majd milyen … leszel tőle. Erzsi néni is eszi a májamat, no de mit csináljunk? Hogy taníthatlak, ha nem vagyok őszinte? Ha pedig nem vagyok őszinte, még hűtlen is vagyok a fiamhoz. Ezt viszont, hogy kívánhatják tőlem, aki ismer?
A fene egye meg már az én egész helyzetemet.
Sehogyse tudok boldogulni magammal.
Ha legalább haszna is volna Benned fáradságomnak! Nyug-tass meg! Hal-lod.
Ölellek, csókollak Benneteket! F.M.
Bartos elküldte a könyveket.
— levél 10 — Visegrád, Írók Alkotóháza, 1956., február 2-dikán.
Te végzetes Alak!
Sokan voltak itt, mind egyelőre kedves emberek és pedig:
Losonczy, Ujhelyi Szilárd, Gyergyai, Koczogh a feleségével, akkor még a kétes Vidor Miklós, Halasinak imádatos lánya, s a nagyon kedves Mágori Erzsi, s a mindenkinél kedvesebb Rácz Kálmus, Kaján rajzoló, Majoros, derék ember, de ezek Ráczon kívül mind elmentek. Ungvári Tamás nem volt itt. Most itt vannak: Sarkadi új zseni, Murányi Kovács, és hírlapírók, és Nemes László. Itt is mindenki regényt ír, úgy mint Szigligeten. Mi lesz szegény hazámból.
Az autó-kérdés el van intézve, Mágori Erzsi és a rektori hivatal küld kocsikat, tehár március elejéig itt maradhatuk. A rádió-felvétel rendesen letelt, a könyvet és vers másolatot idejében megkaptam, fogadd köszönetem teljességét. A Tolsztoj-tanulmány végét nyögöm, cefet egy munka volt. Mihelyt befejeztem, elbeszélést kezded írni, mert egy cukros témácska felmerült. S mármost csak az a kérdés még, hogy Te hogy vagy, s e világ szépeinek van-e kellő nyugta tőled? Ha nincs nyugta, véleményem szerint az se baj. Tartsd magad ehhez. Semmit sem írtál arról, hogy szegény kis Éva hogy s mint van? Legalább erről kérek értesítést.
Szombaton negyedötre benn vagyok az egyetemen, ha netán látni akarnál… amit nagyon ajánlanék.
Csókol legöregebb atyád: F.M.
Erzsi néni is csókoltat.
Mi van a lakással?
— levél 11 — Visegrád, Írók Alkotóháza, 1956., február 15-ikén.
Kedves Tamásom!
Nagyon köszönöm Neked mindezt, aggodalmaidat is.
Az én álláspontom most már ez: vagy leközlik munkáimat egy szó változtatás nélkül, vagy a küzdőtérről visszavonulok. Vonatkozik ez a magatartásom nemcsak a Csillagra, hanem a Magvetőre is. A kötet kiadásáról is hajlandó vagyok tehát lemondani. A Csillagba pedig nem dolgozom többé, rosszul tettem, hogy ezt a cikkemet is odaadtam, a régi elhatározásomnál kellett volna maradnom. (Rácz Aladárnak elküldted-e a Csillag-ot?) A kínaiakról szóló cikkel próbálkozzál meg a színházi újságnál. Ott rögtön olvassák el, s ha nem kell nekik, rögtön adják vissza a kéziratot. (A kéziratok dolga nehéz úgy minálunk.)
Hogy az illető csizmás úrnak mi baja van velem, fogalmam sincs. (Lehet, hogy Veress Péter szózólója.) Az illetővel egyszer találkoztam életemben, mikoris rozoga kocsijával elvitt a Savoy-kávéházba, és szememre hányta, hogy műveit nem olvasom. Ennyi volt köztünk a kapcsolat. Ha lehetne, szívesen írnék neki egy levelet, amelyben megkérdezném, hogy mi baja van velem.
Nagyon kérlek, hívd fel nevemben Bóka Lászlót és kérdezd meg tőle, szüksége van-e a Tolsztoj-tanulmányomra. Egy heti időt szabj nevemben a tanulmány elolvasására. (A kéziratokra nagyon vigyázz, kérlek, nehogy elvesszenek. Abódy-nak odaadtad-e a tanulmányt, (mi van szegénnyel?) és Bartostól megkaptad-e az Irodalomtörténet-et?
Apropo: Bartos írt nekem egy elragadtatott levelet a tanulmányról és közölte velem azt is, hogy Szinnai is el van ragadtatva tőle. Közlése szerint Szinnai kvázi állását kötötte közléséhez.
Magamról még csak annyit, hogy itt minden nagyon jó, valószínűleg március 9-ig maradunk, s hogy nagy munkában vagyok, se látok, se hallok, az új nagy elbeszélésen dolgozom, s úgy látszik, szerencsésen. (Ezt az elbeszélést már csak a magam számára csinálom.) (A rólam szóló cikk tehát, úgy látszik, szintén füstbe ment.) Szeretném, ha Nyárádyval kijönnél és meghallgatnád, ami készen van.
Barát Endre is itt volt és igen férfias méltósággal viselkedett. Tanácsom pedig az, hogy a bizonyos hideg-meleg, vagyis váltó hatású beöntő-fürdőket nagyon ajánlom.
Évácskát sokszor csókoljuk és Téged is minden szeretetünkkel!
F. M.
Tamás! itt egy csomó kommunista olvasta a tanulmányt: Rácz Kálmán, Murányi, András László, Barát Endre, Nemes László és Sarkadi, és semmi kifogásuk nem volt ellene.
Lehet, hogy Illyés Gyula bizgatta fel az illetőt ellenem, mert antiszemitizmusát szellőztettem.
[kézírás:] „Jó volna megtudni, hogyan fogadták munkát és stilusom is. Jaj. Csókoltat!”
— levél 12 — Visegrád, 1956., január 7-dikén.
Kedves Tamásom!
Itt minden nagyon jó és szép volna, csak, sajnos, behurutosodtam.
S ez, ha annyiféle betegséghez járul, mint az enyimek, akkor bizony nagyon kínos. Itt nagyon jó az ellátás is, a személyzet is igen előzékeny, – szóval nincs semmi panaszunk. Jelen vannak: Mjoros, egy Mágory Erzsi nevű kisasszony, Rubin Szilárd, Hubay Miklós, Honti Rezsőék, s mint hallom, Faludy György is. (Ez utóbbi elkerül engem, nem baj.)
Itt küldöm az ígért cikket és még egyet Rácz Aladárról.
A kínaiakról szólóval, úgy érzem, baj lesz Nálatok, emiatt ne strapáld magad, ha nem megy, hát nem megy. Add akkor oda a Művelt Népnek, vagy a Béke és Szabadságnak. Ugyanez vonatkozik a Rácz Aladár-cikkre, avval a különbséggel, hogy ezt mégiscsak jobb volna másutt közölni, nem Nálatok. Különben is, jobb volna, ha ez február előtt jelenne meg.
Hogy vagy hangszálaiddal? Mit csinál szegény kis Éva? Add át neki csókjainkat.
Öt soros választ kérek.
Téged is csókolunk és csókolunk!
Barátod:
F. M.
Tamáska és Tamáska, – a Rácz Aladár cikkben két dolgot kérem, nézzen át és szükség szerint korrigáljon:
1.) az orgona művészt nem tudom, hogy Margittay-nak, de hogy Sándornak is hívják, ezt kétlem. Erdélyi Miklósnak (akiket csókolunk, mert még senkinek sem írtunk…) barátja, ő pontosan megmondja. (Telefon.)
2.) a Vörösmarty idézet „mennyi a szív felfoghat magába…” ezt nézze meg a könyvből, hogy pontos-e, tekintve, hogy emlékezetem után íródott, és ebben nem bízom.
Aztán írjon a fiúkról, őszintén.
Ne bántsa, ha a kínaiakról szóló nem a Csillagban jelenik meg, a másik nem is oda íródott, az nem maguknak való.
Sok szeretettel ölelem!
Erzsi néni
— levél 14 — Visegrád, Írók Alkotóháza, 1956., január 19-dikén.
Tamásom, Lelkem,
sürgősen. Értesítelek, hogy a Magvető húsz évre szerződött. Ez tehát rendben volna, viszont Tolsztojjal a szarban vagyok. Egy új elbeszélés fogamzott meg bennem, nagyon jónak ígérkezik, s ez is nyomja úgy a hátamat, mint a májamat.
Itt vannak: a rémítő Berda, a többiek kedvesek, úgy mint: Gyergyai, akivel minden rendben van, Ujhelyi Szilárd, Losonczy, Halasinak édes leánykája, aki agg szerelmemet igen vonzza magához, egy kedves Kővári-fiúcska, akkor még Vidor Miklós s főként Örkény és az édes Rácz Kálmán.
Rendkívül sürgős és kötelező Rád nézve: január 25-én kora délután kijön hozzám a Rádió felvevő-kocsija, versek elmondása miatt, – tehát: vagy kijössz ide reggel és velem mégy haza, vagy velük jössz ki. Ez alternatív parancs, választhatsz. Figyelmeztetlek, hogy egy fiú-gyereknek engedelmeskednie kell.
Legsürgősebb parancs: hogy a Szellemek utcája című kötetemet, továbbá az Irodalmi Ujság-ban megjelent „Emlékezésül” című versemet sürgősen tedd postára, különben nem tudok a rádiónak olvasni. Ide figyelj: ez sürgős!
Ha nincs meg a verskötet Nálad, vedd meg, vagy kérd el Erdélyi Miklóstól, Bartostól és a többi.
Hogy van Évácska? Csókoltatjuk sokszor.
Mindenkor apád:
F. M.
U. i. Az Írók Szövetsége pénzt kért tőlem a földrengés számára. Száz forintot fel akarok ajánlani, – muszáj-e? mikor és hogyan?
— levél 15 — Bp., 1956., VII. 21.
Igen kedves Tamás Fiam!
Már tegnap akartam Néket írni, de kutyául rosszul voltam. A helyzet ez: hogy Péter nagyon rosszul vizsgázott. Erről minket részletesen informáltak, csak én az ilyet nem jól tudom megjegyezni. Mit tudom én? Három matematikai példából csak másfelet csinált meg s ebben is volt szorzási hiba. Biológiából mások 6–8 oldalt írtak, ő csak kettőt. Ami mármost a rektor helyzetét illeti; erről Te rosszul vagy értesülve. Számos kitűnően vizsgázó, jelesen érettségizett fiút utasítottak vissza s néki az a kötelessége, hogy ha üres hely adódik, ezekből válogasson. Különben erről nagy szóbeszéd adódnék, képzelheted. A miniszter helyzete már nem egészen ilyen. Ő többet tehet s nem kell indokolnia választását. Ha tehát tényleg szíved ügye a fiúé, akkor sürgősen akcióba kellene lépned a minisztériumban, különben nincs isten, aki bejuttassa az egyetemre. És még akkor se könnyű eset ez. Túlsok minden szól ellene, például származásais. Információink szerint még mindig 60% népi származású fiút kellett felvenniök. /A rektor közlése./ Feleségem tegnapelőtt személyesen kereste fel Gegest ebben az ügyben, magam én vagy nyolcszor telefonáltam, de a rossz vizsga után már nem is kecsegtetnek. Tavaly és tavalyelőtt sokkal könnyebb volt Gegesinek, hogy kérésemet figyelembe vegye, tehát simán is ment a do-
log. Éva mért nem írja alá nékünk szóló leveleidet? Talán azt hiszi, hogy vétettünk ellene? Akkor téved.
Újság nálunk semmi sincsen, legfeljebb az, hogy újabb fájdalmak léptek el, – de mit csinálhatok? Lakás még mindig nuku, tehát nyaralni nyilván nem igen mehetünk.
Erzsi néni ma felhívta anyádat, érdeklődött apád állapota felől. Már otthon van s helyzete kielégítő. Közölte vele a Péter ügyét is. És ennyi az egész.
Hogy vagy a lábaddal?
Erzsi néni is, én is szeretettel ölelünk!
[kézírás:]
Pityenkének jobbat és jobbat szeretettel öleli mama
F. M.
— levél 16 — Bp., 1956, VII. 22.
Ezt a levelet azért nem küldtem el, mert közben anyósod telefonált, hogy ide akarnak jönni, az ügyet megbeszélni. Kiderült, hogy a fiú nem matematikából, hanem fizikából vizsgázott s állítása szerint jól. Azt mondja, hogy a biológiai dolgozata is nagyon jó volt.
Nem tudom, hogy mi történt itt, nem az történt-e, hogy utólag rosszul állították be a csúcsbizottságban, amelynek idén a rektor nem elnöke, ő csak a fellebbezési bizottság elnöke. A következőkben állapodtunk meg:
Hogy hétfőn Erzsi néni megint bemegy a rektorhoz és beviszi a fiú felebbezését, továbbá megkérdezi tőle, hogy helyes volna-e, ha én, a fiúval együtt megpróbálnék felmenni az egészségügyi miniszterhez, akihöz felvinnők a szentesi elődökről szóló tanúsítványokat is. /Román miniszter különben személyesen vett részt a szentesi ünnepségen./
Meglátjuk. Ennél többet én nem tehetek. Ha van valami nagy pártfunkcionárius- barátod, vagy ismerősöd, aki magáévá tenné az ügyet, az jó volna. Nekem nincs. Betelefonáltam az egészségügyi minisztériumba egy osztályvezetőnek, aki kijelentette, hogy a minisztériumban nincs olyan ember, aki ebben az ügyben tenni tudna valamit, még a tanulmányi osztály vezetője sem, itt csak egy nagy pártfunkcionárius segíthet.
Ezt a levelet nem expressz küldöm, mert Szigligeten ugyanúgy hordják ki ezt is, mint a közönségeset.
Nem tudtam, hogy Éva apja nekem növendékem volt, aki oly szívesen emlékezett vissza rám. Ez furcsa.
Ölelünk!
— levél 17 — Budapesten, 1956., szeptember 3-dikán.
Tamásunk,
expressz-stílusban írok, mert halálosan fáradt vagyok. Tehát:
Nyolc nap alatt megírtam életem első ilyenfajta munkáját: egy tréfás, groteszk, állítólag gyermekeknek való kis-regényt, száz oldal terjedelemben. Nem sok bizalmam volt hozzá, de minthogy a hozzátartozók, s így a szigorú Annuska is el van tőle ragadtatva, tehát úgy látom, hogy jól sikerült. Hogy hová fogom adni, még nem tudom, minden esetre sok bőrt szeretnék lenyúzni róla, tehát a Dunántúlra is gondolok, a prózai kötetembe is, úgy látom, hogy beleveszem, az ifjúsági kötetbe pedig természetesen. Címe: A sanda bohóc: Goldnágel Efráim csodálatos kalandjai. – Továbbá: Nadányi Gertrud, édes barátnőnk, /Zoltán lánya/ egy rendkívül kedves és okos cikkecskét írt a Boldogtalanokról, a Szinház és Mozi című lapba, amelynek főszerkesztője Gyetvai János ne kem régi jó barátom. A cikk nyomán ma már jelentkezett a Madách Színház és elkérte a darabot. – Az Emlékezések kötete végre-valahára elkészülőben van, a jó Erzsi néni nagy fáradsága mellett. – A Három idegen úr című novellámért a kedves Simon István járt itt, októberben hozza. – Az Irószövetség Nyárády javaslatára viharos tetszéssel beakar választani az országos elnökségbe, (Te tudod mi az?) magam én úgy határoztam egyelőre, hogy nem fogadom el e tisztséget. Mi a véleményed? Tudod, hogy beteg vagyok, és nem tudok efféle felelősséget vállalni. – Nyárády szerdán indul Lipcsébe egy hétre, nagyon édes kölök. – Anyádat többször felhívtuk, érdeklődtünk, hogy hogy vannak, jól vannak, két hétre felmentek a Svábhegyre, meghívtuk őket, s ők szívesen ide is ígérkeztek. Most beszéltünk velük megint, épp e percben jöttek le a hegyről. – Nagy regényem fordítását cseh és jugo-
szlávban jövő héten kezdhetjük gépeltetni. Ha meg van, rögtön küldjük.
– Feleséged, a Nagy Rejtély, nem hívott fel mindeddig minket, mi sem őt. Egyszerűbb lelkek egész egyszerűen felhívnának, hogy öreg fejemmel mit csinálok, de nála minden rendkívül komplikált, s én hagyom komplikációiban, mert most már boszankodom.
A szép szőke lányt üdvözlöm. Mondd meg neki, hogy magam én ezelőtt harmincöt évvel láttam egy hozzá hasonlót Berlinben, a földalatti vasúton, – olyan harmatos volt, hogy ma is elmosolyodom, ha eszembe jut.
Németre rosszul fordított munkáim a következők:
Boldogtalanok,
Henrik király,
Nevetők, – ez utóbbi meg is jelent a Musarion Verlag müncheni kiadásában. A Boldogtalanok fordítása vacaksága mellett tűrhető. A Henrikké nagyon rossz, okvetlen átfinomítandó. Ha összeszedem magam, összekaparom ezeket is és küldöm.
Érezd jól magad továbbra is, mulass jól, szeretettel ölelünk és csókolunk mind a ketten.
F. M.
— levél 18 — Szigliget, 1956, okt. 26
Távirat.
Drágám köszönöm az érdeklődésed jól vagyok …
— levél 19 — Budapesten, 1959. február 25-dikén.
Tom, Bom,
elfelejtettem a múltkor mondani, hogy én Bóka Lászlónak azzal a szóval köszöntem meg a könyvét, hogy Te már fennen megtapasztaltad és én is böngészte, benne s amit kihalásztam az nagyon tetszett nekem.
A bibliában nőangyalokról is van szó, ne keress ott Magadnak egy nőangyalt, újabbat, az a tánácsom.
Egyébként Lengyelország ma írt, a L'histoire-t kéri.
Hajongós barátod:
F.M.
— levél 20 — Budapesten, 1960, július 15-én
FÜST MILÁN
Kedves Tamásunk!
figyelj ide! Értesitlek róla, hogy azt a bizonyos második utóhangot aligha fogom tudni megirni. Tegnap megpróbáltam és az egész napomat evvel töltöttem. Tökéletesen a Te utasitásaid szerint jártam el és ime mi jött ki belőle? Egyrészt merő ellentétbe kerültem az első utóhanggal, amelyben az áll, hogy tessék bátran profétikus, vagy propaganda-jellegű munkákat irni, ezek azonban csak akkor érnek valamit, ha nem csupán propaganda jellegüek,hanem egyszersmind művésziek is, – ilyenek azonban csak akkor lehetnek, ha e könyvben jellemzett lelki állapot hozza azokat létre.
Erre aztán azt irjam a második utóhangba, hogy ez a könyv nem tankönyv? De továbbá: ami benne filozófiai anyag, arról azt irjam, hogy nem filozófiai anyag, hanem csak afféle loccs, – szó, ami szó megirtam a dolgot, de a végén hányási ingert kaptam attól az undok
megalkuvástól, amelyet itt végbevittem. Elvégre a kiadónak ma már semmi baja nem történhet, a felelősséget le vették róla azzal, hogy az Irodalomtörténeti Társaság választmányára bizták a döntést: hogy Bókának mit és mennyit kelljen előszaván változtatnia ahhoz, hogy a könyv baj nélkül kijöhessen. A "szerintem"-eket szívesen oda-
teszem akárhányszor, de ezt a fából vaskarika, ezt az utóhangot aligha fogom tudni megirni. Ma egész éjjel azon törtem a fejem, hogy miképp lehetne mégis összecsempésznem ezt a harminc sort, de semmire sem mentem vele. S könnyen lehet, hogy még egyszer nekigyürkőzöm, minthogy az önkinzásra nagyon hajlamos vagyok.
Ha viszont netán Neked ujjabb ötleted támadna arra vonatkozólag, hogy mit irjak, – ha e tekintetben szelidebb dolgokat tudnál kitalálni, olyanokat, hogy mégse kelljen leköpnöm magamat általuk, akkor kegyelmezz rajtam és express-úton küldjed, mert így ég és föld között lebegve, vagyis olyan állapotban, hogy az általad tett igéretnek nem tudok megfelelni, – ebben a helyzetben kutyaúl rosszul érzem magam. Tehát: vagy nagyon ügyesen el kell sinkófálni ezt az igéretet, vagy teljesithető igéretté kell átváltoztatni, különben megbolondulok. Máris se éjjelem, se nappalom és épp eléggé meg vagyok már evvel a munkámmal kinozva. Egyszóval: express választ kérek.
És kérek Editkéről jelentést, hogy hogy érzi magát?
Különben most jut eszembe az is, hogy semmit se közöltél velem
vizsgád lefolyásáról.
És ölellek Benneteket!
M. atya.
— levél 21 — Bp., 1960., III, 30.
Tamásunk,
itt újra harocolkodás ván, mert kiment végre a társbérlő s nosza most már egész bizodalmossá váltunk. Most festik, sikálják az északi részt, további százezerért.
Továbbá eddig nem volt kifogásom a halál ellen, sőt szívesen fogadtany őkelmét szívemben is, nem sok élményben sírsz most mi történt?
Erzsó néni olyan remek …
— levél 22 — dátum nélküli levél.
Kedves Tamásom!
Pihenésről beszélsz? Mindeddig majd belebuktultunk a munkába. Pihenésről mindeddig szó sem volt. Elfelejtettem megírni, hogy Berda József is itt volt, osztég elment, hála Istennek. Most itt van Kosztolányi Ádám, aki nagyon okos fiú s egy Balázs Anna nevű varrógép-ügynök, he-he-he, a lányával. Szegény kislány. És hírlapírók is vannak itt, köztük Taby László.
Továbbá: nagyon köszönöm rendkívül kedves leveledet. Évácskát nagyon sajnálom, ha Pesten leszünk, alighanem kapcsolatba hozom őt Kozma Erzsivel, – akivel nálunk találkoztatok, – neki hasonló baja van s igen eredményesen kezelik.
Még továbbá: itt küldök egy kis valamit, jó volna, ha gyorsan, öt perc alatt elolvasnád és mindjárt meg is írnád, de gyorsan, hogy mi a vélekedésed? – Ilyen furcsát még sose csináltam.
És ölellek, továbbá csókollak is Gyermekem!
F. M.
Kedves Tamás és Éva!
Huszonhetedikén késő este érkezünk, de kedden már szeretettel
várjuk. Addig minden jót! Ölelem, csókolom mind a kettőjüket, Évát többször!
Tarni néni.
— levél 23 — BP. - 1954. VII. 21.
Kedves Öcsém Uram,
itt küldöm, remélem, Neked is fog most már tetszeni.
Végre rászántam magam és felhívtam Germánusz Gyulát s kiderült, hogy a hetedik oldal közepén levő “kuf” - szó “kof”-ra javítandó.
És köszönöm és ölellek!
F.M.
Kedves, a korrektúrát küldesd haza nékem, nagyon kérem.
(Név + Cím)
