Kedves Tamás,
Jólesett a leveled, a divatos ,esztétikai kategóriával élve hasznos levél, mert lényeges hozzájárulás viszonyunk tisztázásához. Megjelölöd ugyanis eltávolodásunk első előidézőjét a "rossznyelveket", amelyek „nyilván túlozva elmondották, hogy "nem igen" akartalak aspiránsomul elvállalni. Nos, nem tudom, kik és mit mondtak neked, az egyszerű igazság az, hogy én nem Téged nem vállaltalak, hanem, bizonyos okokból, senkit, s nem is volt, s nincs is egyetlen aspiránsom sem. Most azért is sajnálom a dolgot, mert igy nem hizeleghetek a hiúságomnak azzal, hogy azóta kibontakozott kitünö kritikai munkásságodban az én vezetésemnek is része van. Mindenesetre kár, hogy akkoriban nem fordultál hozzám ebben az ügyben, láthattad volna, hogy állásfoglalásom nem személyi, hanem elvi jellegű volt. (Egyébként: mi van a Babits-disszertációval?) De jó, hogy leveled végre szőnyegrehozta a kérdést. Az igazság, remélem, kihúzza Belőled a tüskét, s igy leveled végeredményben régi viszonyunk helyreállitója lesz.
Nagyon örülök, hogy a verseim tetszettek Neked, s kiváncsian és örommel várom cikkedet.
Budapest, 1963. dec. 1.
Szeretettel
Komlós Aladár
