Azt pedig ne higyje, hogy ha én történetesen haragudtam volna is Magára, ezt Aladár minden további nélkül átvette volna. Nem: elég mindegyikünknek a saját maga barátja, ellensége, - azonkívül nem is kívánhatnám Aladártól, hogy az én piszlicsári kis ügyeimmel foglalkozzék, - képzelje csak el, mennyi emberre kellene akkor haragudnia, minden előadómüvészre, akl "elszaval előlem" egy verset, minden ambiciózus rendezőre, aki az előadóművészetet akarja síppal-dobbal, reflektorral, díszlettel megreformálni, - hát kívánhatom én ezt tőle akkor, mikor ő Gyulaira haragszik Vajda János miatt?
No Jó, befejezem. Kedves Tamás, fogalmam sem volt róla, ismétlem, hogy nekem Magára haragudnom kellett volna. Ismétlem, most sem értem, m ért maradt Magában ez a hiedelem. Bennem csak az maradt hogy felhívtam Magát és Maga perceken belül jött-ment, intézkedett, telefonalt. Nekem a szándék volt fontos, nem az eredmény Szóval magam miatt soha, egy pillanatig nem nehezteltem Magára. Viszont - ha már mindent megmondunk egymásnak - kicsit szigorúnak éreztem némely kritikáját - kritikáit - hozzám közelállók könyveiről. Ne értsen félre - nem azért, mintha nem helyeselném a szigorú kritikát. De viszonyítottam... Dehát ezért sem haragudtam, - én is közpályán mozgok, el kell viselnem a bÍrálatokat, még ha úgy érzem, hogy kissé magasabbra tette olykor a mércét hozzátartozóimnál, mint másoknál. No Tamás, elbúcsúzom, azon mulatok, hogy annyit írok, mintha meg akarnám főzni Magát. Pedighát minek? Komoly szándékom, hogy visszavonulok a szavalástól, - tehát igazán, csakis az igazság kiderítése céljából írtam ezt a sok mindent.
Sokszor, teljesen megbékélve, szívből üdvözlöm:
Palotai Erzsi
